A dégeni korszak
A forradalom leverése után – annak ellenére, hogy a Forradalmi Bizottságok higgadt magatartása is hozzájárult a szakmai szervezetekben a nyugalomhoz – a bizottságok tagjainak nagy részét mindenütt elbocsájtották. A fiatal vízügyi szolgálat azonban nem engedhette meg magának, hogy legjobb mérnökeit elveszítse: áthelyezésekkel, tanácsadói munkakörökkel foglalkoztatták tovább az „érintetteket”. Ez, a szakmaiság mindenek fölé helyezése vezetett – ha jóval később is - a szocializmus kora kiemelkedő vízügyi vezetőjének, Dégen Imrének a politikai bukásához: a leváltásához vezető MSZMP pártfegyelmiben a legfőbb „adu” az „ellenforradalmi elemek és reakciósok” alkalmazása volt.
Jelentés az Országos Vízügyi Hivatalnál folytatott pártvizsgálat tapasztalatairól, 1975. jún. 16. (Részletek)
„A káder- és személyzeti munkában torzulások tapasztalhatók... A vízügy területén több, - politikailag súlyosan kompromitált – személy, volt fasiszta elemek, ellenforradalmárok dolgoztak, vagy dolgoznak, illetve kerültek vezető beosztásba és ezek ma is jelentős befolyással rendelkeznek... A vezetés egyoldalúan a szakmai képzést ösztönözte. Ez is egyik oka annak, hogy a vízügyi szakemberek jelentős része csak a szakmával összefüggő kérdések iránt érdeklődik. A vezetők beállításánál és tevékenységük megítélésénél, hosszabb idő óta tapasztalható a szakmai követelmény egyoldalú indokolatlan eltúlzása. Ez az egyoldalúság háttérbe szorítja a politikai alkalmasság és a vezetőkészség követelményét. Széles körben tapasztalható; eszmei-politikai igénytelenség, a politikai képzettség lebecsülése, a kritikai-önkritikai szellem hiánya, antidemokratikus vezetési módszerek, a párt és társadalmi szervek szerepének lebecsülése.