Esztergom „eltűntetése”
A “klerikális” jelleg mellett szemet szúrt a kommunistáknak a város kisgazda vezetése (dr. Bády István polgármester személyében) is. Ezt a tanácsrendszer bevezetése számolta fel. A város 1950 után megszűnt megyei székhely lenni, a város neve még a megye elnevezéséből is eltűnt. Az új, Komárom megye központja Tatabánya lett. Az egyházi ingatlanokat elvették, a Bazilika melletti szemináriumi épületbe a Hadosztályparancsnokság költözött. Esztergomot ezt követően “katonavárosként” is emlegették.A tanácsi szervezés első évében, 1951-ben, a város minden, király és szent nevét viselő utcája más nevet kapott. Ez történt a prímások neveivel is, akik pedig az ő idejükben sokat tettek a városért. Az utca-átkereszteléseknek estek áldozatul az Árpádházi királyok is. Az utca-elnevezések lázában egyre jobban kiütközött a régi város elleni gyűlölet. Ekkor merült fel magának Esztergom nevének a megváltoztatása is, Dózsafalva néven tervezték Doroghoz csatolni. Ezek után nem meglepő, ha az esztergomiak nagy része gyűlölettel nézett a kommunista vezetőkre és 1956-ban az első vidéki városok között állt a forradalom mellé.
Kapcsolódó fejezetek:
Élet a diktatúra árnyékában